A dokumentarista ábrázolásmód lényege nem a tökéletesség bemutatása. Mindig is a spontán, természetes fotókat kedveltem jobban. Szeretem a hiteles, ösztönös képeket. Úgy érzem ez a fajta fotózás egy biztonságosabb terep azoknak is, akik szívük szerint menekülnének a kamera elől. Ez egy jóval nyugodtabb közeg, hiszen az otthonotokban vagy egy általatok választott helyszínen járunk… Nincs vezényszóra CSííííííZ és nevetés, hiteles, ízig-vérig emberi pillanatok vannak.

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a fajta fotózást, akik önazonos képekre vágynak magukról és a családjukról. Egy elejtett mosolyra, egy ölelésre, egy tudattalan gesztus megörökítésére. Ez nem kirakatfotózás, nem szükséges pózolni és nevetést gyakorolni és “sajnos” nem is tudom biztosítani a makulátlan sterilitást a képeimen, ellenben valódi életről szóló fotókat igen, valódi érzésekkel és illatokkal. A családfotózás helyszíne lehet bárhol, a legfontosabb, hogy egy általalok szeretett hely legyen. Lehet ez egy szülinap, vagy családi összejövetel akár teljesen átlagos hétköznap is.