Kispiros

Témám főszereplője, a “Kispiros” vonat Pest megyei Vácot köti össze a Nógrád megyei Balassagyarmattal, az ország egyik leggazdagabb régióját az egyik legszegényebbel. Útközben az egyik megállója éppen annak a településnek a szélén van, ahol én is élek: Szokolyán. 

Az állomás bent található az erdőben, a falu határától kb 1,5 km-re. Így már az állomásra vezető út is kalandokkal teli. Útközben gyakran látni vadállatokat, de az is előfordult, hogy egy tehéncsorda állta el az utat. Az állomásra érve, olyan érzés fog el, mintha egy Tarr Béla film díszletei közé csöppennénk: régi állomásépület, a kertben Komondor ugatja meg az arra járókat, mindenütt sár, körben mindenhol erdő. A vonat érkezését már messziről hallani, zörög, csattog, csörömpöl. Aztán a kanyarban egyszer csak megjelenik: ez a “Kispiros”. A vonatra felszállva olyan érzés fogad, mintha idők lennénk. A közelmúlt és a jelen különös hangulata keveredik. 

Útközben pedig elénk tárul az őszinte vidéki magyar valóság.